Sokszor találkozom ezzel a kérdéssel akár a hozzám fordulók felől, akár hétköznapi beszélgetések során, ezért próbálom több szempontból is összefoglalni a választ.
A Pszichológiai értelmező szótár szerint: „A mentálhigiéné a lelki egészség megőrzésének és elősegítésének a tudománya", amely „nem csupán a pszichés megbetegedések és magatartászavarok megelőzése, hanem a lelki egészségvédelem is, mégpedig pozitív értelemben, mindazoknak a folyamatoknak és intézkedéseknek, tevékenységeknek összessége, amelyek az emberi személyiséget és közösségi kapcsolatokat erősebbé, fejlettebbé, magasabb szervezettségűvé teszik.” (Buda 2002) A mentálhigiénés szakember feladata tehát a lelki egészség megőrzése, fejlesztése, és az egyensúly vesztésének a megelőzése.
Mentálhigiénikusként a személyközpontú (rogersi) pszichológiai irányzat szerint dolgozom, módszerem a megoldásfókuszú segítő beszélgetés. Fő „eszközeim” az értő figyelem és empátia, a kliens személyének feltétel nélküli elfogadása, valamint a hiteles jelenlét. Hiszem, hogy az idejében nyújtott lelki támogatással, a pszichés betegségek jelentős része megelőzhető - az én feladatom a prevenció, hogy az élethelyzeti nehézségek ne okozzanak mélyebb elakadást és pszichés zavarokat. A konzultációk során segítek az összekuszálódott gondolatokat kibogozni, majd a kiválasztott szálakat közösen megvizsgáljuk, és ránézünk, hogy mi van a szál másik végén. A beszélgetések sorozata egy olyan önismereti folyamat, amiben növelheted tudatosságodat és önazonosságodat. Jobban megértheted a viselkedésed, gondolataid és érzelmeid mögött rejlő mintázatokat és összefüggéseket. Célom, hogy a lehetőségeidre, erőforrásaidra és értékeidre támaszkodva képessé válj a problémáidnak a megoldására.
A különböző segítő hivatások kompetenciái alapvetően a kliens esetleges mentális zavarai mentén válnak szét. A mentálhigiénés szakember pszichológiai értelemben vett egészséges (mentális zavarral nem rendelkező), de nehéz élethelyzetben lévő, lelki elakadással küzdő emberek érzelmi korrekciójával foglalkozik. Felismeri a mentális zavarra utaló jeleket, és mivel nem diagnosztizálhat, ilyen esetekben továbbküldi a klienst más szakemberhez (klinikai szakpszichológushoz, pszichiáterhez, orvoshoz stb.) Nem végez terápiát, nem viszi vissza a klienst a múltban átélt traumákba; helyette próbál összefüggéseket találni a jelenben tapasztalt nehézségek és az élettörténeti események, mozzanatok között. Összefoglalva tehát, a segítő beszélgetés prevenciót szolgál és korrekciót nyújt, nem pszichoterápia, de előkészítheti és kiegészítheti azt.
Mi befolyásolja a segítői folyamat eredményességét?
A kompetenciahatárok mellett lényeges szempont lehet az is, hogy érezzük magunkat a segítői kapcsolatban. Rogers úgy találta, hogy nem a választott módszer a legfontosabb, vagyis a segítői folyamat hatékonysága nem valamilyen technikának a függvénye. Szerinte attól függ, hogy a segítő mennyire képes megfelelő feltételeket biztosítani a kliens saját erőforrásainak kibontakoztatására, önfeltárására.
Manapság többféle pszichológiai módszer és terápia közül választhat az, aki az önismeretével és érzelmi nehézségei feloldásával szeretne foglalkozni. Ha segítőt keresünk, érdemes a kompetenciák és a végzettség mellett a személyes szimpátiát is figyelembe venni, és megfigyelni, mennyire érezzük magunkat érzelmileg biztonságban és elfogadva a segítő kapcsolatban.
Ha bizonytalan vagy, hogy a témád alapján milyen típusú támogatásra van szükséged, foglald le a helyed egy 30 perces díjmentes online beszélgetésre:
Források
Buda Béla (2002): A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései (Újabb tanulmányok). Budapest, Animula Kiadó
Tringer László (2007): A gyógyító beszélgetés. Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt.